Lakatos.
Megvitatták a cigánykérdést, többször is, előttem.
Nem jutottak semmire.
Azt jött a szőke, kékszemű, előítéletekkel teljes, izomkezdemény.
Becsajozott, boldog. Bár ő már a harmincas éveit tapossa, bekapott egy huszast.
Panaszkodik, egész este nem aludt... no, nem azért. A kiscsajszikám összeivott minden a-val kezdődőt (a sör, a bor, a pálinka). És hajnali ötig lavort cserélgetett szép szája alatt.
Hát kellett ez neked?
Aztán kiböki. A bige idejár, holnap fog ballagni. Szaakközééép!!!
S én csiga évbe 26 vagyok, tehát nekem csókolomot köszön. (Itt most kacagok, s elmélkedek, tán láttam már az osztályba.)
Merik többiek megkérdezni: Hogy hívják? Izé, Zsanett. (A Big brother után, már ez is ciki.)
Milyen Zsanett? Izé, Lakatos.
Néma csend. Én már egészen nem értem. De igazából belül nevetek. Mások is.
S izom megszólal: "Nálatok fehérebb! A nevét senki nem válogathatja meg!" Magamra nézek, és megállapítom, nálam nem nehezebb fehérebbnek lenni... no mindegy.
Azt eljön a ballagás napja, megjelenik család, s az apa csak annyit mond "Hali." Izmot meg leveri a tajték.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.