A csigalét egyik haszna, hogy csiga vagy.
Mindig is azt hittem, hogy egyes nyavaják elkerülnek. Azt még se.
Elgondolkodtál már azon, milyen az, ha a csiga szorulást kap? Nem? Hát elmesélem...
Reggel felkel (a csiga), s a szemén kívül semmi mást nem tud kidugni a házán. Néz, erölködik, eresre dagadnak a szemei, s annyira tele van, hogy már nyelni sem tud. végig néz magán, s eszébe jut gyermekkorából egy kép... a kígyó, aki lenyelte az elefántot. Vagy kalap? Mindegy, a térfogat megnövekedése a lényeg, és a kijárat átmérőjének állandósága. Nem hogy túl nem tolta, de még csak meg se moccan, se kinnt, se bennt, semmi.
Az az izé, ünnep...amikor az emberek zabálnak, de a köretek, saláták és dekorok megmaradnak. Na ki kapja meg a hús utáni mellékeket? Én, a csiga.
És most én bennem van a kisördöktől kezdve minden, és jó nekik odabenn.
A mohojojó én lettem, csigusz szobakusz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.