Csigaként elég nehéz, és veszedelmes belevágni egy sétába, az út tele van rejtett lehetőségekkel.
Először is, mindig felfele kell tekintenem, legalább egy szemmel, bízva egy fentebb lakó erő jóindulatában, hogy nem taposnak el.
Aztán másik szememmel soha nem nézek hátra, csak előre, magam mögött hagyok lépteket, és loholok fénysebességgel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.