Az élet egy különleges túra,..
..., melyen minden ember részt vesz, vannak egyéni szakaszai; váltófutásos része; páros feladata; csoportkedvezményes, turista programjai és akár tudtunkon kívül még a rettegés fokát is megjárattatják velünk.
Majd a korral egyre bonyolultabbá válik a térkép, s egyre nehezebb eldönteni, hogy hol tévedtünk el. Utunk során sok emberrel találkozunk, s még több mellett haladunk csak el, s megesik, hogy néhány hajtós részen belerúgunk pár pihenő vándorba, hogy valahova előbb érhessünk be.
Vétkeinket szépen elföldeljük, hogy más ne tudhassa meg, vannak, kik rátemetnek a kis hantokra, s így egyre nagyobb és több lesz a kupac. A térképen már alig van síkfelület, mindenhol dombság és hegység mered.
Hova temetnek azok, kik utánunk jönnek?
Nem csak a mi utunkat tették és teszik is „építő munkatársaink” nehezebbé, de lemenőinknek mi sem könnyítjük meg a terepet.
Nyomot hagyunk a térképen, de végül eltörölnek minket, elásnak szégyenkezve, mint mi bűneinket, s a térkép, mit magunk rajzoltunk, jó lesz szemfedőnek.
Ne azt bánd, hogy el kell menned, egyszer mindennek nyoma vész.
Azt hallottam egyszer egy embertől, hogy ő úgy használja fel a születésekor kapott tiszta lapját, hogy minden egyes alkalommal, amikor boldog tesz rá egy tollhegynyi pontot. S amikor már megtelt, mindent megadott neki Isten…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.