Sokat aludtam, elkezdődött a hideg és befalaztam magam, maradtam volna még, de az emberek nem hagynak…
Felkeltettek és magam által emelt falaimat ismét le kellett döntenem.
Álmodtam egy szebbet, egy jobbat, s az ébredés megint hideg zuhanyként ért, máshol vagyok, mint képzeltem.
No, nem szabadultam ki (vagy ha úgy nézzük, nem tették ki a szűrömet), csak ide-oda pakolgatnak, így mindig másszemszögből nézhetem őket.
Ma például egy gyereksereg kellős közepébe cseppentem: a kemény nyolcadikos, alig tizenhét éves a szemöldökéből kiesett pirszingje helyére tuszkolt épp egy gombostűt, mondván, nehogy benőjön a lyuk, abban a négy órában, amit végig bír ülni, az már mellékes, hogy akár le is rohadhat a fél arca, nincs négyezer forintja megint kilövetni.
Na vég, ami vég nagy meló árán, de vissza rakta a nyári élmény negyedik sarkába a tűt a falba…
Közben a másik sarokból társa nagy hálálkodások közepette dicshimnuszt zengett osztályfőnökéről, hogy az volt olyan rendes a bizonyítványát lefénymásolni és kiküldeni szüleinek, ha már nekik nem volt idejük átvenni, így már értik, hogy miért ül ő megint ugyan ott, mint tavaly, és a hőn áhított új, reggelit is elkészítő telefon helyett valami sokkal többet kapott cserébe otthon.
Szóval ezért keltem fel, …
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.