…ha repül, feléd egy hamutál, amit nem neked szántak, avagy a mai nap.
Nem hiszem, nem hittem, hogy velem is előfordulhat, de mégis, amikor megkapom a több évszázados sérelmek „vendettáját”, amiket tettem mások ellen.
Különös dolog, de életed része, engem ma például Bumeráng Károly talált telibe, egy felém szálló csikkes tállal, amiben minden nem publikált cikkének elnyomott csikkje pihent, a hamu még mindig rajtam pihen.
Sokat gondolkodtam a terráriumom falán csüngve, figyeltem lakótársaim, és nem értettem őket, a mai napig. Annyi mindent hordoznak magukon, amiket másnak kéne cipelni, de képtelenek lerázni a koszt.
Én is küzdök, napok hordaléka pihen házamon, s már lassan kész az emelet…
Polcokat állítanak, tele pakolják képekkel, könyvekkel, tárgyakkal, melyektől képtelenek szabadulni, s még soha nem olvasták őket, de nélkülük kevesebbek.
Különös nap volt a mai, gondolataimon felcsigázva magam gyermekeket teremtettem, kik ketten maradtak, egy szoba, nulla kerék, két gyerek, a mostani lehetőségek.
Zavartnak tűnhetek, s az is vagyok, fejemen egy pukli díszeleg, melyet nem kértem, csak kaptam…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.