A szemeim guvadtak ki az ünnepek villogásában, szabály szerint jöttek az epilepsziás rohamok az elmúlt napokban.
A bedugva feledett karácsonyi izzósor a szivárvány minden színét adta arcomba lökődött impulzusként, fénye nyomokat hagyott agyamba, új emlékek betöltésére sikít a kiégett gondolathalmaz.
Ez mi ez az ünnep? Tényleg igyekeztem magamévá tenni idén, de vannak dolgok, amik kudarcba fulladnak.
Valahogy nem láttam benne azt, amikről a lehallgatott regék papolnak.
Emberek vagytok tervekkel napokra, de azt látom elvesztek a külsőségekben és a megvalósítás megeshet, valóságot tartalmazhat a legszebb mesék eljátszásában is.
Húzza már valaki ki ezt az égősort! A világosság a legerősebb nappal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.