Van úgy, hogy nem megy. 
Nem megy  meglátni a szépet, még ha van is tükör a házban.
Nem megy jobban lenni, akkor sem, ha az orvosi kúp jókívánságot rejtő palack.
Nem megy optimistán szemlélni azt, ha éjjel letolják rólad a házad, nappal  meg újra megveheted bagóért.


Advent 3. vasárnapja volt tegnap, nektek ez elvileg jelent valamit, fontos...

Az öröm vasárnapja.

De ti csak rohantok, szórjátok ami nincs, és hasztalan dolgokkal tömtök meg szines csillogó papírlufikat.

Van úgy, hogy meg kell rázni magamat ahhoz, hogy menni tudjon.
Örülni a váratlan dolgoknak, amik jól sülnek el.
Örülni annak, hogy többen ülünk egy asztalnál, és mindenkinek jut.
Örülni annak, ha néha valaki rám kopog.
És örülni, hogy tegnap volt, ma van és holnap lesz.

„A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el"(Mt 12,20).