Azt vettem észre, hogy ti, emberek valahogy mindig a könnyebb utat választjátok. Lehet, erről már társalogtunk, de mindig ide jutok ki.
Akármilyen hibát is követtek el, mindig kori sajátosságnak könyvelitek el. Valóban, így egyszerűbb, a jól bevált jolly, bármikor bedobható.
Miért is néznétek tetteitek mögé, ha csak a korotoknak megfelelően viselkedtek.
Ha a gyerek túl sokat kérdez, a miért korszakát éli.
Ha lázad, vagy nem ért egyet, serdül. Mindegy, hogy már lassan 30.
Ha sír, vagy bántja valami, vagy csak nem beszél, depis. Esetleg emós lett?
Ha szerelmes, majd elmúlik.
Ha környezetében baszogat mindenkit, vagy menstruál, vagy a változó korba lépett.
Ha hülyeségéhez fizikai jelenség is társul, öreg.
Ha meghal, ideje volt.
Szerintem, meg vannak született felfedezők, meg született tirpákok is. S van, hogy valaki csak simán hülye.
Érdeklődésetek naponta változik, ha nem a kitartóbbak közül valók vagytok.
Van jó, meg rossz nap.
És vagytok páran, kikbe semmi szociális érzék nem szorult.
Az elmúlás életünk része, de van, hogy roszkor jön, és természetes, ha fáj.
Bezzeg, ha rólam csigáról van szó, mindenre az a válasz, hogy csak egy csiga.
"Odaszart a terrárium tetejére! És, csak egy csiga."
Így nekem is bármit lehet (mosoly).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.