Szomszédok jöttek.Reményeim szerint, nem állandósul ez a viszony, mert nagyon nagy részemről az iszony.
Eléggé bizalomgerjesztő, ahogy rám mosolyog ez az izé, de több bennem a nem jó szándék iránta...
Annyian vannak, mint a spanyolcsigák. Figyelem őket egy ideje, és úgy gondolom bizton állíthatom, náluk nincs a családon belül tabu, mindenki anyja, apja, testvére és oldalbordája a másiknak. Nem véletlen, hogy akadnak az alomban ilyenek is:
. Kezdhetek félni?
A válasz ráér, rettegek.
Nézem őket, és a félelem mellett átjár a szánalom és a fájdalom is. Csak a túlélésre képesek maradnak fenn, hallom a kicsik sírását, akik nem tudják magukat megvédeni, így fehérjeforrássá válnak.
Biztos, hogy ez a természetes szelekció? Nézni, nem beavatkozni, empátia nélkül esélyt sem adni.
Akkor miért lettek az emberek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.