Eljött a tábor hete.
Nem is hiszed, a helyedben én sem tenném. De egy csomó gyerek van. Azt hiszem a szülők próbálnak minden alkalmat kihasználni arra, hogy napközben megszabaduljanak a kölykeitől. A gyerekeknek meg nincs választásuk...
Szóval, itt ez a tábornak nevezett napközi. Vicc.
A pedák tekintetében már látni az őrületet, hogy nincs is tanítás, de itt szívnak. A gyerekek tekintetében látni a kacérságot, hogy ez már nem suli, nem-nem.
Az én tanárom a következő pillanatban dobta el a lantot:
(Minden tábori résztvevő kapott saját poharat, amire rákerült a neve, vagy a jele.)
A huszadik pohárnál belépett Peti a képbe:
- Peti! Ráírom a neved a pohárra jó? Így tudod, ez a tied, ezt használd a héten. Oké?
- Oké, de én inkább a jelemet akarom.
- Rendben. Mi a jeled?
- BUSZ.
Itt letette a filcet, és, ha jól láttam elszívott az épület mögött egy cigit.
Na ja, busz. Anyád boldog lehetett, mikor minden ovis cuccodra ráhímezte, avagy rajzolta.
Biztos többán áldották az óvónőt, aki az ötletgazda volt.
Ennyit mára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.