Szóval, nem tűntem el.
És nem is alakúltam át, csak jó volt kicsit belefingani a világba.
Köszi mindenkinek, aki a hasmenésem alatt is rámtekingetett!
Eljött a tanév vége, végre! Már nagyon vágyom megint felnőttek közé.
Megvolt a tanévzáró, a pedagógusunkat elhalmozták minden földi jóval a szülők, akik helyett nevelte gyerekeiket egész évben: művirág kombinálva selyemmel, a nyolcvanadik szalvéta-, só-, borstartó, a fal sem kívánja kép, és elvétve egy-két élő virág, az örökklasszikus szegfűvel (ahagy a kimondani nem tudó gyerek mondja, aki csak akkor beszél, és azt, aminek van értelme, szexfű).
Elballagtak. S azt hittem én is, de még nem vittek haza, a tábort nekem is végig kell melózni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.