Nem igazán tehetek róla, de néha így érzem magamat.
A szolíd külső egy vérszomjas csigát takar..
Nem igazán kell megfelelnem, de egyszerűen képtelen is lennék mások normái szerint élni. Éppen elég az, hogy a játszótér nagysága meg van szabva, a labda az enyém.
S, bár tudom a KÉZ ad ennem, olykor megfeledkezem hatalmáról.
In memoriam Ede.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.