Az öreg sétál.
Az orra alatt szál cigaretta böfékel. (Gondolatban enyém az utolsó slukk,és a füst felhőibe jövőket burkolok.)
Szóval sétál.
Böszme kutya bandukol előtte, háromszor akkora, mint gazdája, de nem húzza. Megáll egy sásnak is beillő fűcsomó felett, és belerakja. A csokivonat beparkol álca funkcióba, a húsvéti nyuszi irigykedik, én meg sajnálom földön kúszó társaim. Atomkatasztrófa. Reakció nélkül.
Bácsi mellé áll. Mobiljáról lecsatolja magát, cigijéből meghagyott dekkjét, melyen három ökörszem is dideregne, beledöngöli a földbe. Nem neki írták a gazdasági válságot, avagy, úgy is lebomlik.
Na, nem számít.
Előkotorja farzsebéből az üres, multis reklámanyagot, alias szatyrot. És telemarkolja, megtelt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal