Tudod néha igazán magányos itt, a terráriumban.
Nézegetem a fajtátokat, ti mindig párban jártok. Én max a tükörképemet csókolgatom.
Vannak szavak, melyeknek a jelentését sem tudom igazán. Volt apám, ki akár anyám is lehetett, s bizton voltak fel- és lemenőim is.
Korán ki lettem véve a családi üvegből, azt kábé ennyi volt a családi idillem.
Az ünnepek varázsát is máshogy élem. Karácsonykor befalazom magam, húsvétkor menekülök (mér a szó hallatán is kétségbe esem), születésem napján felköszöntöm önön magam, nevemnek napja nem szerepel naptáron, az új év pedig még pár bejegyzést jelent...
Sok haszontalan szokásotok van, létetek egyedül teljesen értelmetlen, s Isten különös tréfájának jegyzem fel, hogy két különböző fél alkotjak belőletek az egészet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.