Ma beütött a hööö (hő).
Még a házam is leizzadt rólam. Beszarsz, pedig a fűtést is lekapcsoltam.
Pont azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok, se telek adó, se részletfizetés a házra, se engedélyért való kuncsorgás a bővítés miatt, se letelepedési kérelem, se ideiglenes lakcím bejelentőlap, se szomszéd.
És még sarok se, már csak a szorítás végett.
Szóval éppen élménykedtem létem eme fényes oldalán. Aztán, tessék, még az évszak is kormánypárti. Se ház, se ruha (az is benne ragadt).
Kint állva, gyönyörködve testem gyermeki pőreségén, elalélva a látványon, végre lekapcsolta valaki mesterséges honomban is a feleslegessé vált hőáradatot. S a kitárt ablakba pakolt, persze árnyékba. No, ott rámfért a ház.
Női sikolyok kíséretébe visszavonultam, de nyugi, mindenkinek jut belőlem...
U.i.: suntobias.blogol.hu
És íme megleltem a neten is országos hírű cimborám. Itt lehet meglesni, mivel tölti szabadságát két rendőrségi kooperáció között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.