Ezt nem hagyhatom ki (bocs):
Általunk nem ismert fiatal ember 18. születésnapját ünnepli.
Annyit kér az apjától, aki eddigi élete során sokszor, mindenért, elég rendesen elhupálta már, hogy akármit tesz, akár hogyan jön haza a buláj után, most az egyszer, ne verje meg.
Az apa készségesen fogadalmat tesz.
Lemegy az este, követi a reggel.
Hősünk felkel, nagyon fájlalja magát, bele néz a tükörbe, és szembesül kék-zöld Hulk önmagával. Oda áll az apja elé (már felnőtt 18-as öntudatában), és kérdőre vonja az öreget.
-Nem ezt igérted!
Az apa felháborodottan felel:
-Fiam! Az addig rendbe van, hogy az ajtót beszakítva, anyádat leribancozva, sírva-nevetve érkeztél haza. Az sem zavar, hogy a hugodat olcsó reteknek nevezted. Engem le vén szarházisztál, és még ekkor is tűrtem.
De az, hogy a szőnyegre szartál, tele tűzdelted fogpiszkálóval, és üvöltve közölted velünk, hogy SÜNI MÁRPEDIG MÁTÓL VELÜNK LAKIK. Na ez, már nekem is sok volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.