Az elcsendesedés időszakában (böjt), nem is kéne jelelnem.
De nem megy. No, meg nem is vagyok katocsigusz.
Mindenesetre meglepő, hogy mellüket verő, hitüket fitoktató emberek, mikor a bizonyság tételről lenne szó (az élvezetek felfüggesztésében), csendben meghúzódnak egy-egy különböző helység sarkában, s oda nyúlnak, s azért, ami jó...
Borért mentek ezek is (körbe mutattam), s visszajöttek a történettel:
házhoz mentek. A nyogdíját kiegészítő nénihez, aki a pénzének kézhez érkezésekor autóba ül, s haza jön annyi borral, amennyit be tud pakolni, s a házánál üzérkedik.
S habár ketten mentek sofőr és utasa, az asztalon három pohár bor pihent. Így az utas duplán nyelt, mikor a dupla-dupla szemüveges néni éppen töltött.
Merlot hoztak volna, de a néni szerint annak olyan szaga volt, mint egy nőnek alulról, aki már három hete nem mozsdott, mert mézzel ízesítették, s az megrohadt benne. Kénytelen volt kiönteni mind a harminc litert, mert ki akar büdös pinát nyalni...
Öt liter cuvée-t vettek, s megígérték, nyugdíj után visszanéznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.