Takony alól, fáradtan.
Saját hangomat sem felismerve, lázban égve.
Elbeszélgetek a digitális lapon, idegen kilétemmel. Gyagya az agya(m)...
A mai nap ez volt, az ismét leesett fehér havon sárgán kuncsorogtam az irigy bitumenért, de megint pofára estem.
Avagy f.szom a jeges, lucskus influenzás csiga udvarába!
Ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal