Annyi minden kavarog bennem, képtelenség mindent kiírni.
Tegnap nem volt NET, s majdnem meghaltam, az a tudat, hogy bennem ragadnak gondolatok, kicsit gajra tett, de megmaradtam.
S most itt vagyok.
Születést ünnepeltünk ma, ami mindig öröm.
Megszületett Bíbor, ittunk, berúgtunk, párhuzamos dimenziókkal társalogtunk, de valahogy itt ragadtunk.
A részeg ember vicces, hát még a csiga.
Mámoromba haza kúsztam, de hogy lesz ebből holnap történet?
Csak Isten tudja, hiszem, fél szemével figyel, elnéz felettem, s jóvá hagy.
Leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.