Elmélkedtem.
Mégpedig azon, hogy miért is vagyok én csiga.
Ember is lehetnék, csak ez a faj tele van előítéletekkel. Kinéznek, nevet ragasztanak rám, nézegetnek, becézgetnek, gyűjtenek, eltartanak... megesznek, elpusztítanak.
Nem vonz semmit maga után állításaim tömkelege, nincs meglepetés, nincs semmi hírtelen halál. Egymással is ilyenek.
Hasonlítunk: házat építünk, lakunk benne (jobb esetben).
Szeretjük magunkat (hol nyílvánosan, hol nem).
Különböző dolgokra csorgatjuk a nyálunkat, s ha csúszik jobban megy (értsd, ahogy akarod).
Gyakran homokba dugjuk a fejünket, s olykor a fejünk tetején áll a világ.
Nézünk, de nem látunk eleget.
...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.